Iskolások lettünk! – másként hallunk, másként beszélünk…

2016.02.28.

Egy gyermek életében az első igazán nagy fordulat akkor következik be, amikor az óvoda szabad játékvilágából kikerülve belép az iskola rejtélyes komolyságot árasztó kapuján.

 

Az utolsó óvodai évben tesztekkel felmérik, hogy készségekben, képességekben elég felkészült – e gyermekünk az új feladatok elvégzésére és megértésére, majd iskolaérettnek nyilvánítják. A gyermeknek azonban nem csupán az értelmi és logikai kompetenciákra van szüksége ahhoz, hogy ezt a hatalmas ugrást gördülékenyen tudja venni, hanem lelkileg is meg kell erősödnie az új kihívások teljesítéséhez.

 

A mindig játékos és rugalmas környezetből hirtelen egy végtelenül kötött, merev, szabályrendszerekkel teli tűzdelt közegben találjuk magunkat, és ez a váltás nem csak gyermekünknek, hanem nekünk, szülőknek is komoly lelki próbát jelent.
Azon felül, hogy gyermekünk egy év leforgása alatt megtanul írni, olvasni és számolni, ami csodálatos dolog, rengeteg új emberhez, körülményhez és szituációhoz kell alkalmazkodnia.

 

Az általános iskolában meglepően leterheltek a gyerekek, alsó tagozatban sem ritka a napi 6-7 tanóra. Fáradtak és ingerlékenyek lesznek a nap végére, egészséges bioritmusuk nem tud kielégítő módon működni az iskolai házirend olykor érthetetlen előírásai miatt.
Vannak, akik jól veszik az akadályokat, és mosolygósan indulnak el minden reggel, ugyanakkor sokan nehezen illeszkednek be az új rendszerbe, és vagy testi tüneteket produkálnak az őket ért lelki stressz és kimerültség miatt, vagy befelé szorítják a feszültséget, és különböző hangulati, – és érzelmi blokkokat generálnak maguknak rövid, – és hosszútávon egyaránt.

 

A tanulási nehézségek elkerülése érdekében ebben a korban is nagyon fontos szerepet tölt be a játék, és az önfeledtség biztosítása, valamint az egyéni tehetség felkutatása.
Az iskolában a lexikális tudás gyarapítása és elmélyítése a fő cél, maximális figyelemleterhelés mellett.
A rengeteg feszültség, és ingerültség, a szabályok ellen való lázadás fő oka az, hogy a gyermek észreveszi, valami nincs a helyén, és kapcsolata belső, játékos, könnyed énjével megszakad.
Mivel összemosódik tudatában a kisgyermekkor kötetlensége, és egyszerű természetességből táplálkozó hétköznapjainak megélése, ezt kitalált történetekkel kompenzálja, nehezen alszik el este, mert szorong a másnap miatt, nem tud beilleszkedni, esetleg visszahúzódóvá válik.

 

Iskolás cikk

 

Valójában csak az önkifejezésében történt zavart jelenítik meg ezek a problémák. Ha a gyermeket megtanítjuk tudatos figyelemmel követni az Őt érő változásokat, akkor nyitottá és befogadóvá válik az új helyzetekre, illetve az iskolai szabályrendszer és feladattömeg feldolgozására.

 

Sokszor elegendő annyi is, amikor gyermekünk kiborul a délutáni tanulás közben, esetleg sír, vagy csapkod is, hogy felfüggesztjük a leckeírást, és elképzeltetünk vele egy rövid történetet, vagy egy számára kedves mesét, esetleg gondolatban elrepítjük Őt olyan helyre, amiről tudjuk, hogy feltölti.

 

Segítségül hívhatjuk a fantáziajátékokat, melyek gyorsan és hatékonyan állítják helyre a szétcsúszott belső egyensúlyt.  Vetethetünk Vele pár mély levegőt is, sőt, ez akkor a legmegnyugtatóbb számára, ha közösen végezzük a gyakorlatot.
Fel is állíthatjuk, és csinálhatunk együtt néhány egyszerű gimnasztikai mozdulatot, mely szintén segíti a mentális kimerültség oldódását.

 

A gyermekeket sokkal könnyedebben és játékosan vissza lehet vezetni saját belső személyiségükhöz, mint a felnőtteket. Olyan terápiás játékfoglalkozásokra van szükségük, amelyeknek a segítségével lélekben újra megélhetik a szabad gyermekkor pillanatait, képessé válnak szemszögeket váltani, és ezáltal mások helyzetébe belehelyezni magukat, hogy feldolgozzák az őket ért sérelmeket, vagy lelki blokkjaikat.

 

Meg kell tanítani nekik a mindennapos stressz levezetését és a koncentrációs képességük önálló fejlesztését.
Előhívhatóak belőlük az egyéni tehetségek, melyek felszínre hozásával a gyerekek magabiztosak, önbizalommal teltek, és kiegyensúlyozottak lesznek.

 

Így megtalálják a mindennapi iskolai élet számukra is örömteli szegmenseit.

 

Mindezt egész más megközelítéssel kell tennünk, mint óvodás korban, hiszen iskoláskorú gyermekünk már másképp beszél és másképp hall, mint korábban. Feltámadnak az igényei az önállóságra, és sokkal nagyobb bizalmat vár el tőlünk. Ugyanakkor valóban meglepő gyorsasággal fejlődik az értelme és az érzelmi intelligenciája is. Rövid idő alatt óriási ugrásokat figyelhetünk meg. Ezért fontos, hogy a kommunikációnk felé olyan legyen, mellyel egyszerre fejezzük ki, hogy értjük; és azt is, hogy érezzük, milyen változásokon megy keresztül, és már nem az a kicsi gyermek, aki nemrég a nagycsoport ajtajából kirohant elénk.

 

Feladatunk, hogy segítsük Őt a változások lelki feldolgozásában, és erre olyan módszereket válasszunk, amelyekkel meg tudjuk szólítani aktuális személyiségét, és újra elő tudjuk hívni azt a lelki egyensúlyát, amit már épp kezdene elfelejteni, valamint megtanítsuk arra, hogyan tudja önmagát tudatosan megfigyelve stabil, boldog iskolássá varázsolni.

 

 

Fókuszban a testvérféltékenység